A fogászatban felhasznált anyagokkal szemben megfogalmazott egyik legfontosabb követelmény a biokompatibilitás (biokompatibilis = az élő szervezettel kölcsönhatásba nem lép, arra káros hatást nem gyakorol).
Az amalgám visszaszorulásával azt gondolhattuk fogászatban felhasznált anyagok már nem tekinthetők károsnak. A manapság elterjedt műanyag alapú fogászati anyagok (pl. tömőanyagok, cementek) biokompatibilitása azonban a legújabb kutatások szerint még koránt sem tökéletes.
A műanyag bázisú fogászati anyagok
Kisebb molekulájú építőkövekből, ún. monomerekből állnak, amelyek a felhasználás során fizikai, vagy kémiai hatásra összekapcsolódnak, azaz polimerizálódnak, megkötnek, megkeményednek. Így lesz például egy paszta állagú anyagból megfelelő keménységű tömés.
A legfrissebb kutatások szerint a műanyag alapú fogászati anyagok (kompozitok, cementek) polimerizációs aránya mindössze 38-65%, azaz az építőkövek közel fele eredeti állapotában marad. Ez ugyan a fizikai tulajdonságaikat nem befolyásolja (tehát kiváló tömés készíthető belőlük), ám a gond ott van, hogy mivel a polimerizációt követően a szerves molekulák (BisGMA, TEGDMA, HEMA) közel fele kötetlen állapotban marad, azok idővel a szájüregbe juthatnak.
Toxikus hatás
2012 óta rohamosan nő azon tanulmányok száma, amelyek azt mutatják, hogy kompozit tömés készítését követően a BPA (biszfenol A) és származékai megjelennek a nyálban, sőt a vizeletben is. Ezen molekulák többségét a nyál enzimjei további kisebb molekulákra bontják, amelyek mérgezőek lehetnek a szervezetre, illetve potenciális rákkeltők. A hatások kiterjednek a magzatokra, gyermekekre, és a felnőttekre is különböző anyagcsere betegségek és fejlődési rendellenességek formájában.
Ma az Európában forgalmazott műanyag bázisú fogászati anyagok 87,8%-ában az építőkövek, azaz monomerek BisGMA, TEGDMA és HEMA. Így elmondható, hogy a tömések, ma legalább akkora – ha nem nagyobb – kockázatot jelentenek a páciensek egészségére, mint az amalgám hőskorában.
BisGMA (bisfenol A diglicidil metakrilát)
Széleskörűen alkalmazzák a műanyag alapú fogászati tömőanyagok és cementek gyártása során Bisfenol-A-ból (BPA) és glicidil metakrilátból szintetizálva. A hidrolízise során a molekula felbomlik és ezek az építőelemek ismét felszabadulnak.
A BPA lehetséges hatásai a reproduktív funkciókra:
- hímnemű embriók feminizációja
- hereatrófia
- prosztata megnagyobbodás
- pajzsmirigy fejlődési rendellenesség
- hatással van a nemi hormonok rendszerére is
- felnőtt férfiak defektív spermatogenezise (spermaszám, motilitás csökkenés)
- libidócsökkenés, erekciós problémák
Hogyan lehetnek forgalomban egészségkárosító fogászati anyagok?
Egyrészt a probléma csak nem rég óta ismert, másrészt napjainkig nemigen volt alternatív megoldás. Az utóbbi években azonban már vannak forgalomban olyan fogászati – műanyag bázisú – anyagok, amelyek nem tartalmaznak a fent említett egészségkárosító alkotóelemeket.
Rendelőnk kiemelten figyel arra, hogy olyan anyagokat ne használjon, amelyek a szervezetre károsak lehetnek!