A pulpa (fogbél) főként erekből, idegekből, laza rostos kötőszövetből és a dentin falát bélelő dentinképző sejtréregből áll. A pulpa rendkívül érzékeny és a keringése igen sérülékeny. A zománc és a dentin nagyon jól elszigeteli a külvilág ingereitől. A szuvasodás már korai stádiumban lehetővé teszi, hogy a baktériumok anyagcseretermékei beszivárogjanak a pulpába, de káros hatások érhetik a fogbelet kopás, törés, oldódás, ínyvisszahúzódás miatt szabaddá vált dentincsatornákon keresztül is.
A fogat ért ingerekre bekövetkező változások egy része szubjektív panaszokat nem okoz, a fog funkcióját nem befolyásolja. Ezeket a pulpa néma reakcióinak nevezzük. Általában gyenge, csak rövidebb ideig ható ingerek váltják ki, és fokozzák a pulpa védekező reakcióját.
A gyökérkezelés célja a pulpa üregrendszerének minél alaposabb fertőtlenítése és olyan tömés készítés, amely tartósan megakadályozza a gyökércsúcsi csontterület szájüreg felőli újrafertőződését. A cél eléréséhez el kell távolítani a fertőzött dentinfalat és fertőtlenítővel át kell öblíteni a csatornákat.
A fogbél betegségei
A fogszuvasodás vagy kopás, esetleg fogágybetegség következtében fennálló tartós vagy rendszeresen ismétlődő irritáció hatására kialakulhat fogbélvérbőség. Erre a kórformára a főleg hideginger hatására fellépő fájdalomroham jellemző, amely azonban spontán vagy enyhe fájdalomcsillapító gyógyszer hatására megszűnik, és csak újabb ingerhatásra (étkezés, cukorszopogatás, hideg ital) jelentkezik ismét.
Amennyiben a kór ok nem szűnik meg, gyógykezelésre nem kerül sor, akkor rendszerint kialakul a fogbél rendkívül heves fájdalommal járó gyulladása, a pulpitis (fogbélgyulladás). Ilyen esetben a fájdalomra jellemző a rohamszerű („villámcsapászerű”) fellépés, nagy intenzitás. A fájdalmat ingerhatás mindig kiváltja, de a pulpitises fájdalomroham nyilvánvaló ingerhatás nélkül is kialakulhat. A fájdalom – egy idő után – ha a folyamat nem előrehaladott, fájdalomcsillapító gyógyszer hatására esetleg valamelyest enyhülhet, de megszűnésre kezelés nélkül csak akkor lehet számítani, ha a folyamat progressziója és a keringési zavar egyre súlyosabbá válása következtében a fogbél elhal.
Ha a gyulladás már a gyökércsatornai fogbélre is kiterjedt és eléri a gyökércsúcsi nyílást (foramen apicalét), akkor a gyökérhártya is érintetté válik, és ennek következtében megjelenik a fog ráharapási, kopogtatási érzékenysége, a periodontitis acuta apicalis, ami – ha gyógykezelést nem végeznek – csonthártyagyulladás irányában haladhat. Azokban a régiókban, ahol a fog körüli csont gyulladása hamar eléri a csonthártyát, ott – esetleg sipolyképződés révén – a folyamat nyugvópontra is juthat, és ha a védekező mechanizmusok melléktermékei (genny) kiürülhetnek, a folyamat gyakran szubjektíve tünetmentes krónikus gyulladássá alakulhat. Ebben az állapotban a fog hőingerekre már egyáltalán nem reagál, esetleg kopogtatásra érzékeny lehet, de idővel a kopogtatási érzékenysége is megszűnhet.
Dentális góc
Gócbetegség az egyes szervek vagy szervrendszerek azon megbetegedései, amelyek a szervezet távolabbi pontján kialakult, fertőzéses eredetű, krónikus gyulladásból származtathatók. A betegséget kiváltó elsődleges gyulladás a góc. Gócnak nevezzük a szervezetben elhelyezkedő, körülírt, elszigetelt gyulladást, amely helyi tüneteket ritkán okoz. A fertőzött, elhalt pulpájú fogak gyökércsúcsán kialakult krónikus gyulladások megfelelhetnek e kritériumoknak, ezért ezeket általában gócbetegségek kiindulópontjainak tekintjük és gyökérkezeléssel gyógyítjuk.
Gyökérkezelés
A gyökérkezelés során a legfontosabb feladat a gyökércsatorna fertőtlenítése és hosszú távon hermetikus lezárása, mely elzárja a szájüreg és az állkapocscsont belseje között kialakuló behatolási kaput.
Az eljárástól azt reméljük, hogy megszűnik a fertőzés, illetve megakadályozza annak tovaterjedését a gyökércsúcs körüli szövetekbe, és egyensúly jön létre a kezelt fog és a szervezet között, amelynek következtében a gyökércsúcs körüli szövetekben megindul a csontregeneráció.