A fogászat új szakterülete, az állkapocsízület-terápia, a gnatológia
Az állkapocs ízületi megbetegedés, vagy más néven temporomandibuláris diszfunkció (TMD) több olyan összetett és kevésbé ismert állapot, amelyet az állkapocsízületben és a környező szövetekben jelentkező fájdalom, az állkapocs mozgásának korlátozottsága és a mozgások során az állkapocs ízületekben jelentkezős rendellenes hangjelenségek jellemeznek. Amennyiben a folyamat előrehaladott, erőteljesebb gyulladás, továbbá arthritis és artrózis is kialakulhat.
Érintheti kizárólag az egyik oldali ízületet, de leggyakrabban mindkét állkapocsízületnél jelentkeznek panaszok. Komoly hatása lehet a beszédre, nyelésre, rágásra is. Ugyancsak érintettek lehetnek a betegség által a rágóizmok is. Az ízületi és izompanaszok összemosódhatnak, mivel helyileg egymáshoz közel jelentkeznek és tüneteik is hasonlóak.
Az állkapocs ízületi panaszok gyakran kapcsolódhatnak más testrészek fájdalmas panaszaihoz, ami közös eredetre és okokra utal. Ilyen lehetséges társuló kórképek a krónikus fejfájás, mozgásszervi panaszok, gerincproblémák, alvászavarok, nyugtalan alvás, testtartásbeli aszimmetria, stb.
Mi okozza a betegséget?
A temporomandibuláris diszfunkció és fájdalom nem egyetlen kóreredetre vezethető vissza. Különböző faktorok jelenlétét igazolták. A TMD pontos oka, tehát nem ismert, ezzel szemben jól ismert néhány lehetséges kiváltó tényező.
- az állkapcsot vagy a fejet ért trauma, melynek következtében gyulladáshoz hasonló tünetek és elváltozások jönnek létre
- túlzott mértékű vagy hosszantartó, erőltetett szájnyitás (pl. hosszú fogkezelés, altatásban végzett műtét)
- bölcsességfog-eltávolítás
- hosszan fennálló rossz szokás (parafunkció), amely a vázizomrendszer fájdalmához, az ebből fakadó fejfájáshoz vezetnek
- anatómiai faktorok
- stressz
- éjszakai fogcsikorgatás vagy fogszorítás (bruxizmus), túlzott rágóerő
- genetikai fogékonyság
- pszichoszociális faktorok, amelyek a páciens alkalmazkodóképességét befolyásolják
Milyen fogászati problémák és tünetek esetén érdemes felkeresni az állkapocs ízületi specialistát?
- kattogás, recsegés, ropogás rágáskor, szájnyitáskor
- állkapocsfájdalom
- fájdalom, amelyet a rágóizmokban, ízületekben érez
- fogcsikorgatás, fogszorítás
- fogtáji és arcfájdalom fogászati probléma nélkül
- lekopott fogsor, kilazuló fogak
- fognyaki érzékenység vagy kopások
- állkapocsízületi fájdalom vagy gyulladás
- szájzár, nehéz szájnyitás
- gyakori arc-, fej-, nyak- és hátfájás
- nyelési rendellenességek
- mély- vagy nyitott harapás
- arcduzzanat, aszimmetria
- fülzúgás és fülfájás, egyensúlyzavar
- harapási aszimmetria
Hogyan kezelhető az állkapocs ízületi betegség és fájdalom?
A fő célkitűzés a fájdalom csökkentése, a kedvezőtlen terhelés csökkentése, a funkció helyreállítása és a normál napi tevékenység kivitelezésének biztosítása.
A betegség enyhébb stádiumaiban a beteg önmagát is kezelheti, pl. hideg vagy meleg alkalmazásával, állkapocs- mozgásgyakorlatokkal, túlzott igénybevétel (kemény vagy rágós ételek, nagy szájnyitás, rágógumi-rágás) kerülésével.
Az elsődleges kezelési lehetőségek a páciens számára adott utasítások, viselkedésterápia, gyógytorna, gyógyszeres kezelés és sínterápia. Későbbiekben akár teljes szájüregi rehabilitáció vagy sebészi terápia válhat szükségessé.
A pácienseknek adott utasításokon alapuló terápiás eljárások sikeressége a páciens elfogadásán, motiváltságán, együttműködésén és az eredményes végrehajtásán múlik. Fontos lépés a rossz szokásokról való leszokás.
A viselkedés megváltoztatására irányuló kognitív viselkedésterápia, stressz-kezelés, életmód-tanácsadás, relaxáció, azaz a páciens problémáin, preferenciáin, életmódján alapuló egyéni terápia fontossága megkérdőjelezhetetlen.
A fizioterápia (gyógytorna) segít a fájdalom csökkentésében és a normális funkció helyreállításában. Mindenképpen érdemes alkalmazni kiegészítő kezelésként. A fizioterápia során a testtartás javításával a cél a fej-, nyak- és vállizmok, a rágóizmok és a nyelv rossza terhelésének megelőzése, illetve korrekciója. Olyan gyakorlatok ajánlottak, melyek a nyak- és rágóizmokat nyújtják és lazítják, az állkapocsízületet stabilizálják, erősítik az izmokat.
A TMD átfogó ellátásának részeként gyógyszeres terápia is alkalmazható. Ezek leggyakrabban fájdalomcsillapítók, gyulladáscsökkentők, izomlazítók, esetleg nyugtatók vagy antidepresszánsok.
A TMD akut fázisában kerülendő a fogpótlások készítése, valamint az fogszabályozó kezelés is.
Miben segít az állkapocs ízületi specialista fogorvos (gnatológus)?
A fogorvos a diagnózis felállítása után az állkapocs pozícióját és a fogsorzáródási rendellenességeket tudja kezelni.
Az állkapocs ízületi kezelésekben rutinszerűen alkalmazható a sínterápia. A fogakra helyezett kivehető akrilát készülékek a harapási viszonyok megváltoztatását, a rágóerő eloszlását, a fogkopás és a fogak mozgathatóvá válásának megelőzését, a bruximus (fogszorítás) megelőzését, a rágóizmok és az állkapocs ízület fájdalmának és diszfunkciójának csökkentését szolgálják. A stabilizációs (harapásemelő) készülékek a teljes alsó vagy felső fogívre ki vannak terjesztve. Mind izom-, mind ízületi eredetű panaszok esetén kiegészítő terápiaként használatosak a tünetek enyhítésére. Ideális esetben csak alvás közben használatosak, miközben nappal viselkedésterápia keretében a páciens figyelmét a rossz szokásokra irányítva ezek hatását csökkentjük. Az akrilát puhább a fogzománcnál, ennél fogva a fogak kopásának esélyét csökkenti. Fogszorítás miatt kialakult fülfájdalom, fogfájás, halánték területen jelentkező fejfájás egyes típusai esetén is alkalmazható.
Hosszantartó megoldás lehet a fogazat teljes rehabilitációja és a fogszabályozó kezelés.
Általános tanácsok
Nyugalmi helyzetben a fogaknak soha nem szabad összeérniük. A felső és alsó fogak között néhány milliméteres résnek kell lennie, a fogak csak nyeléskor, étkezéskor és hangképzéskor érintkezhetnek.
Kerülje a szükségtelen mozgásokat (mint a fogak összeszorítása, vicsorítás, rágógumizás), valamint a száj extrém nagyra nyitását ásítás, éneklés vagy nagy falatok harapása esetén.
Próbáljon megszabadulni olyan rossz szokásoktól, mint az ajak vagy a belső szájnyálkahártya harapdálása, szopogatása, körömrágás vagy ceruza rágása. Ha fúvós hangszeren játszik, ez megterhelő lehet az állkapocsízületnek és az izmoknak, így külön odafigyelést igényel, hogy az izmokat ellazítsa.
Rossz fejtartás is befolyásolhatja a rágóapparátust, így ez is kerülendő – ilyen például a fej kézzel való „alátámasztása”, hason fekvés vagy akár telefonálás a telefont a fejjel és vállal tartva.
Egyen puha ételeket (kerülje a dióféléket, répát, almát, kemény pékárut) és vágja kis darabokra a keményebb élelmiszereket. Rágjon kis falatokat lassan és kis mozgásokkal, ne pedig nagy őrlő mozgásokkal.
Hogy tudatosítsa a rossz szokásait, majd leszokjon ezekről, érdemes kis matricákat, öntapadó jegyzetpapírokat használni (az órájára, autóba, számítógépre, mobiltelefonra, televízióra stb. ragasztva). Ezek a kis papírok emlékeztetni fogják, hogy lazítsa el az izmait és az arctájéki esetleges felesleges mozgásokat vagy fogszorítást valami mással helyettesítse. Használhat például stresszlabdát, aktiválhat más izmokat, autóban a kezével megszoríthatja a kormányt. Különösen figyeljen oda, ha fizikai munkát végez vagy sportol, emocionális stressz éri, koncentrálnia kell vagy mechanikus munkát végez (gépelés, zöldségek aprítása, vasalás).
Ha fogászati kezelésre szorul, mindenképp tájékoztassa az orvosát, hogy az állkapocsízülete és a rágóizmok odafigyelést igényelnek.
Kezelés előtt és után masszírozza a területet. Lehetőleg a kezelés során ne kelljen több mint 30 percig nyitott szájjal maradnia és próbáljanak meg szüneteket tartani, amikor enyhe vízszintes mozgásokat végezve lazíthat.