A nyelvdiagnosztika a nyelv két területét vizsgálja: a nyelvtestet és a lepedéket. Maga a nyelvtest a test általános állapotáról ad számunkra információkat, a lepedék pedig pedig betegségekre utalhat.

Nyelvdiagnosztika és a fogászat

Fogászat szempontjából a nyelv valójában, mint „nemkívánatos képlet” szerepel, hiszen sokszor akadályozza a fogorvos munkáját, sokszor – főleg kivehető fogpótlásoknál – problémát okoz. Sajnálatos, hogy nyelvdiagnosztikai szempontból ezen, a legfontosabbak közé sorolt kínai belgyógyászati kórmegállapító módszer, a nyugati orvoslásban még nem nyert teret. Pedig a betegségek megkülönböztető diagnózisában fontos, gyakorlati szerepe lehetne.

A távol-keleti betegségdiagnosztika egyik alapeleme több ezer éves múltra és irodalomra tekint vissza. Az orvosi szakterületek közül leggyakrabban a fül-orr-gégész és a belgyógyász tekinti meg a nyelvet, a fogorvosi munka során viszont „kéznél van”, elég egy pillantást vetni rá, a fogorvosi lámpa által jó a megvilágítása és az alapfogalmak ismeretében rendkívül segítséget jelent napi diagnosztikus munka során. Gyakran a legvilágosabb mutatója a háttérben lévő diszharmónia természetének, mely akkor is megbízható, ha más jelzések bizonytalanok vagy ellentmondásosak.

nyelvdiagnosztika

A nyelv és a hozzá tartozó szervek

A nyelv testén egy ugyanolyan mikro-rendszer található, mint a fülkagyló belső részén, vagy a tenyerén, illetve a talp belső területein. A belső szervek állapotát mutatja. A nyelv szoros kapcsolatban áll a szív meridiánnal (nyelv hegye), a nyelvgyökben végződik a lép és a vese meridián, a máj csatornától is ágakat kap stb. A sokoldalú kapcsolatok révén nemcsak a belső szervek állapota, hanem a vér- és testfolyadék mennyisége, keringési viszonyai is megítélhetők a nyelv vizsgálata alapján.

A mindennapi fogorvosi munka során a nyelvdiagnosztikával a betegségek korai felismerését is segíthetjük, egyes szakirányú vizsgálatokat javasolva a páciensnek. Mivel a szájüreg egésze – energetikai szempontból – a Lép (hasnyálmirigy) – Gyomor működési körhöz tartozik, ezért minden kóros elektromos tevékenység, a fémek oldódásából származó terhelés – még az immunrendszer kóros gyengülését megelőzően – a nyelvelváltozások képében figyelemfelkeltő lehet. Nagyon gyakran a laza szerkezetű, petyhüdt, sápadt nyelv, sokszor fogbenyomatokkal, határozatlan-gyenge kiöltéssel, az első korai jelei a fogászati jellegű nehézfém terhelésnek, az immunrendszer aktivitási szint csökkenésének.

Forrás:
Integrál orvoslás  – Komplementer Biológiai Fogászat jegyzet (szerkesztette: Dr. Csiszár Róbert)