Az állkapocsízület rendellenességeit – temporomandibuláris diszfunkció – számos komplex tényező alkotja.
Legfőbb jellemzői:
- a fájdalom észlelése magában az állkapocs ízületben, vagy a körülötte lévő szövetekben, izomzatban
- az állkapocs mozgását kísérő hangok (pl. kattogás, recsegés)
- az állkapocsízület rendellenes, nehézkes mozgása vagy éppen mozgásképtelensége
- bizonyos mozdulatok esetén fájdalom
- arcfájdalom
- rágási, nyelési nehézség
- beszéd nehézség
- mimikai rendellenesség
- légzési nehézség
Súlyosabb esetben gyulladásos megbetegedés jöhet létre.
Összetettségének köszönhetően a probléma nehezen lokalizálható. A panaszok előfordulhatnak csak a jobb vagy csak a bal oldalon található területeken is.
Sok esetben társulhatnak más testrészekben is jelentkező fájdalommal és egyéb panaszokkal.
Ilyenek például:
- nyakfájdalom
- vállfájdalom
- hátfájdalom
- fülfájás, fülcsengés, fülzúgás
- fejfájás
- látásproblémák
- alvászavar
Mik a megbetegedés okai?
Az állkapocsízületi problémák korra és nemre való tekintet nélkül bárkinél előfordulhatnak.
A kialakulását tekintve, szintén számos tényező befolyásolhatja. Sok esetben a gyermekkorból hozott “rossz” szokásaink, fejlődési rendellenességek következtében, az évek alatt észrevétlenül alakul ki.
Befolyásoló tényező lehet az örökletes ízületi probléma vagy valamilyen traumából eredő (baleset, műtét) mellékhatás.
A megbetegedés szempontjából a stressz is fontos tényező, hiszen az ebből fakadó önkéntelen fogszorítás, fogcsikorgatás is eredményezheti.
Fontos tudni, hogy egyes tünetek időről időre előjöhetnek, majd enyhülhetnek, elmúlhatnak maguktól – amennyiben a probléma nem krónikus.
A gyakori visszatérő fájdalmakkal, szűnni nem akaró, tartósan meglévő panaszokkal mielőbb szakorvoshoz szükséges fordulni, hogy elkerüljük a későbbi súlyosabb problémákat!
A foghiányok vagy elmozdult, rosszul elhelyezkedő fogpótlások szintén okozói lehetnek az állkapocs problémáknak, hiszen a nem megfelelő harapás, az állkapocs rendellenes mozgása, a fogak nem megfelelő elhelyezkedése is kiváltó ok lehet. Érdemes azokat is felülvizsgálni, szükség esetén javítani vagy cserélni.
Fontos figyelemmel kísérni a fogazat fejlődését már gyermekkorban, hiszen az időben felfedezett növekedési rendellenesség ilyenkor még könnyebben korrigálható, ezáltal elkerülhetőek a súlyosabb problémák, fájdalmak.
Kihez fordulhatunk a problémával?
Mivel az állkapocs ízületi probléma nagyon komplex és több egymástól függetlennek tűnő panaszt is eredményezhet, lehetséges, hogy több szakorvos felkeresése is indokolt.
Az emberek többsége általában először a háziorvost keresi fel a panaszokkal, aki az orr-fül gégészetre és/vagy fogászati rendelőbe irányítja a pácienst.
A kutatások szerint azonban a leghatékonyabb kezelési mód a fogászati kezelésekben rejlik.
Hogyan zajlik a vizsgálat?
Egyes tünetek, csak egy bizonyos mozdulatnál (pl. rágásnál) jelentkeznek, így nagyon fontos a páciens alapos kikérdezése, a panaszok pontosítása, lokalizálása.
Az sem mindegy például, hogy a fájdalom napközben vagy inkább este, nyugalmi állapotban jelentkezik.
Ezt követően a fogorvos megvizsgálja az állkapcsot és a teljes fogazatot. A vizsgálat során megfigyeljük a beszédet, a szájtartást, a fogak elhelyezkedését, a dőlés szögét.
A diagnosztizálás elengedhetetlen kellékei a képalkotó vizsgálatok, mint például a röntgenfelvétel, CT felvétel vagy akár az MRI vizsgálat. Sok esetben lenyomatvétel is szükséges lehet, a részletes kezelési terv elkészítése végett.
Hogyan kezelhetjük az állkapocs ízület problémáit?
A kezdetleges panaszok, enyhébb tünetek esetén – megfelelő szakorvosi iránymutatással – otthon is enyhíthetjük, gyógyíthatjuk a meglévő tüneteket.
A fogászati rendelőben megtanulható állkapocs tornával csökkenthetjük, megszüntethetjük a panaszokat.
A rágógumi és keményebb, rágósabb ételek ideiglenes kiiktatásával is enyhülhetnek a fájdalmak.
Amennyiben a panaszok nem enyhülnek vagy előrehaladottabb, súlyosabb problémával küzdünk, mindenképpen szakorvosi beavatkozásra van szükség.
Sok esetben megoldás lehet a harapásemelő sín, a fogszabályozás vagy az éjszakai sín, ami meggátolja az önkéntelen fogszorítást, fogcsikorgatást.
A meglévő gyulladásokat, az izomzat görcsös állapotát gyakran gyógyszeres kezeléssel szükséges kezdeni. Fontos tudni, hogy belobbant, akut fázisban bizonyos kezelések nem kezdhetőek meg (pl. a fogszabályozás, fogpótlás).
A fogászati rendelőben végzett kezelések kitűnő kiegészítő terápiái lehetnek a gyógytorna, a fizioterápia, valamint a manuálterápia is.
A foghiányok vagy elmozdult, rosszul elhelyezkedő fogpótlások szintén okozói lehetnek az állkapocs problémáknak, így érdemes azokat is felülvizsgálni, szükség esetén lecserélni.
Nem lehet elégszer hangsúlyozni, hogy a rendszeres fogászati ellenőrzés során sok tényező kiszűrhető, még a probléma, fájdalom megjelenése előtt! A megelőzéssel és az időben megkezdett szakszerű kezeléssel elkerülhetőek a későbbi súlyosabb problémák.